Nyíri Attila:
Budapest
Életem
A Tűz-Bivaly évében, a Tűz évszakában, a Majom hónapjában és a Tigris órájában születtem.
Életerőmet a Bivalynak, tudományos hajlamomat a Tűznek, kézügyességemet a Majomnak, személyes boldogságomat a Tigrisnek köszönhetem.
Apámtól a tudatos (a megismerhető valóság és a föld szeretete), anyámtól a tudatalatti (az elvonatkoztatott lét és a lélek hivatása) világot ismertem meg.
Az életben – villamosmérnökként – emberközpontú beállítottsággal műszaki jellegű pályákon dolgoztam, mint tervező, fejlesztő és kutató.
Hivatásom csúcsa a magasabbrendű plazmatechnológia megismerése és a gyakorlati életben történő felhasználása volt.
Tanulmányaim befejezése az eurómérnöki oklevél megvédésével zárult le.
Közel 30 évi tanulás után jutottam el oda, hogy – apám halála után – a megélt életélmények feldolgozásra kerülhetnek verseimben.
Életem folyamán megismertem azt az égi üzenetet, amelyet rovásnak hívnak, és a hunok leszármazottai őriztek meg a magyarság számára.
Ez ősi alakzatokkal jegyeztem le az ősmagyar szótagírás jelrendszerét
Összerovás felsőfokon
címmel, majd alkotásaimat is átírtam erre a formára.
Továbbá megszólaltattam az MTA tulajdonában lévő Rohonci-kódexet is.
Egy Zala megyei községben, ahol elvonulva alkotok – a magam útját járva tartom tiszteletben a természet törvényeit, és az általam alkotott meghatározással, amely szerint:
a lélek készsége az anyanyelv, játéka a beszéd,
igyekszem becsületesen szolgálva visszaadni népemnek mindazt, amit tőle kaptam.