nyelvunk@freewb.hu

Anyanyelvünk
és ősi nyelvünk: a rovás

MENÜ

Nyíri Attila:

Budapest

Életem

 A Tűz-Bivaly évében, a Tűz évszakában, a Majom hónapjában és a Tigris órájában születtem.

Életerőmet a Bivalynak, tudományos hajlamomat a Tűznek, kézügyességemet a Majomnak, személyes boldogságomat a Tigrisnek köszönhetem.

 Apámtól a tudatos (a megismerhető valóság és a föld szeretete), anyámtól a tudatalatti (az elvonatkoztatott lét és a lélek hivatása) világot ismertem meg.

Az életben – villamosmérnökként – emberközpontú beállítottsággal műszaki jellegű pályákon dolgoztam, mint tervező, fejlesztő és kutató.

Hivatásom csúcsa a magasabbrendű plazmatechnológia megismerése és a gyakorlati életben történő felhasználása volt.

Tanulmányaim befejezése az eurómérnöki oklevél megvédésével zárult le.

 Közel 30 évi tanulás után jutottam el oda, hogy – apám halála után – a megélt életélmények feldolgozásra kerülhetnek verseimben.

 Életem folyamán megismertem azt az égi üzenetet, amelyet rovásnak hívnak, és a hunok leszármazottai őriztek meg a magyarság számára.

Ez ősi alakzatokkal jegyeztem le az ősmagyar szótagírás jelrendszerét

 Összerovás felsőfokon

címmel, majd  alkotásaimat is átírtam erre a formára.

Továbbá megszólaltattam az MTA tulajdonában lévő Rohonci-kódexet is.

Egy Zala megyei községben, ahol elvonulva alkotok – a magam útját járva tartom tiszteletben a természet törvényeit, és az általam alkotott meghatározással, amely szerint:

 a lélek készsége az anyanyelv, játéka a beszéd,

 igyekszem becsületesen szolgálva visszaadni népemnek mindazt, amit tőle kaptam.

Asztali nézet